Hitvalásunk kinyilatkoztatását jelenti minden magyar ember számára, mikor felvértezi magát ősi örökségünk két elemével: a tarsollyal és a veretes szíjjal. Ez az Árpád-kori viselet két legfontosabb része. A szíj lelógó része bal oldalon helyezkedik el, míg a tarsolyt a jobb oldalról függesztjük le a szíjról. Tárgyaink funkcióját tekintvén: A tarsolyunkba a jelenlegi legfontosabb tárgyainkat tesszük: (tűzgyújtó-készség, gyógyfüvek, amulettek, ... jelképesen a tudásunk!). A szíjról pedig az egyéb használati tárgyakat függeszthetjük le. Szakrális szerepe: Fontos jelképe a magyar vallásnak. A Szkíta-Mágus Szeretetvallásban a két Teremtő pólus, a két legfontosabb minőség ősi szimbóluma. Az Atyai - férfi és az Anyai - női minőség. A szíj, az ő kiáradó, fallikus, Napfiúi minőségével az atyai jelkép. A tarsoly a Nap fényét, magjait befogadó, Holdnővéri tulajdonságaival az anyai minőséget jelképezi. A jobb, a Nap-oldalunkon, míg a férfi-lógó szíjrészt, a baloldalunkon viseljük. Így jön létre a Teremtés. Így hoz létre harmóniát a Magyar ember életében viselésük. A tarsoly és a szíj is lehet dúsan veretezett ill. dísztelen. Régen törzsi megkülömböztető és rangjelző szerepe is volt. Fiatal fiúcskák felövezési szertartását 7. éves korában végezték el. Veretezettsége a fiú későbbi érdemei szerint alakult.